Mikor az erdőre kimégy

2013.03.16. 18:35

" Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz és felrebben előtted az első rigó, akkor már tudnod kell, az erdő észre vett. Haladj bátran egyre mélybben az erdőben. A fák alatt itt-ott még láthatod a harmatot ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy az angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. Csak haladsz csöndesen gyönyörködve s egyszerre csak kilépsz az angyalok tisztására és megállasz és abban a pillanatban megnyílik a szíved és az angyalok észrevélenül melléd lépnek és bele rakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot a szeretetet és a békességet."

 

MB

A bejegyzés trackback címe:

https://szerzetes.blog.hu/api/trackback/id/tr565138414

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása