A kevéssé magasztos Péntekem után egy hétvégén és egy munkanapon keresztül gondolkodtam rajta és ma délutánra eldöntöttem: Alea iacta est. Már az „innenső“ partról írhatom, hogy miért. A legrosszabb dolog a kiszámíthatatlanság és kiszolgáltatottság, bizonytalanság mindennemű kombinációja –…

Naponta órákat töltök a fejemben a saját boldogságom után kutatva. Boldogtalan vagyok, pláne ma, amikor fáradt is vagyok. Isten tartsa meg jó szokását, a kollégák java része valahol máshol tevékenykedig, így legalább (most) egyedül vagyok. Már éjszaka sem érzem magam egydül. Oké, ez legtöbbször…

Voltam olyan balga, hogy amióta találkoztunk hallgattam zenét, olvastam írott és online sajtót is. Nem szeretem magam most ezért, szerettem volna jobban benne maradni az érzésben. Nem, itt nem arra gondolok, hogy szerelem meg csöpögés. Nem, félreértés ne essék. Arra gondolok, hogy végtelen öröm volt…

Valahogy, furán vagyok Én bedrótozva ebbe a létformába vagy testbe. Megdöbbent, hogy még mindig úgy tudom kézbe venni a telefonomat, hogy azt várom, lesem és kívánom **** írjon whatsappon. Milyen pitiáner vagyok! Milyen erős a kettősség. Pitiáner vagyok, mert ha közeledne, nyitna…

 Az erékélyről szemléltem az Erdély felett kerekedő felhőket amikor mediterrán módra, már-már menetrendszerűen elkezdett öblös cseppekben esni az égi könny. Oké, benne van, hogy ez is mesterséges volt. Megint három színű volt az ég. Nagy, narancssárga, sötétkék és közel…

Korábban sokan kérdeztétek: - Esco, Mégis kik azok a csajok akik bejönnek? - Azok aki kortalanul szépek. - mondtam eddig. Most úgy gondolom, hogy a következő válaszom vmi ilyesmi lesz: Dögös tetovált angyalok. Egy üveg jó scotchal és kortalan szépséggel! You know I prefer…

Reszelt sajtként hullt a havaseső a tejfelős Alpok lábaira, a kémények forrón füstöltek mint a gőzölgő tészta. Tocsogós szürkeségben gázolva, víztől óvó pálcikával a kezemben kértem az égieket, hogy álljon el az eső. Szerettem volna futni menni. Estére, meg is hallgaták…

A gúsba kötött múlt suhanó vasmacskaként szakít ki a jelen elillanó lágy fájdalmából – mihez már olyannyira hozzászoktam. Szívemben ott lappang a kisértés, semmi nem sem történhet ugyan úgy már. Nem feledem az álmom, pereg a liliom, sepreget a mennyezet – felbojdult a…

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=QG7acsSw958 "Ez a kötelék erősebb, mi csak egy testet érint, mert a tükörben láthatsz mást,de a tükörben mindvégig ott voltam Veled és szótlanul néztem, ahogy igába hajtod most a fejed.Valah szerettük egymást, büszkék…