Rubic-on túl
2017.05.31. 00:37
A kevéssé magasztos Péntekem után egy hétvégén és egy munkanapon keresztül gondolkodtam rajta és ma délutánra eldöntöttem: Alea iacta est. Már az „innenső“ partról írhatom, hogy miért. A legrosszabb dolog a kiszámíthatatlanság és kiszolgáltatottság, bizonytalanság mindennemű kombinációja – szerintem. Mindannak értelmében, hogy egy ilyen helyzetet elkerüljek/tompítsak léptem kapcsolatba fejvadászokkal, hogy segítsenek egy következő állomsára. Így Nálam (is) van egy lépés előny, ha rosszul forognák ki magukat a dolgok. Még a CEO mondta, hogy „we are a business, not a charity“ – bár teljesen más kontextusban. Ez mondjuk a lényegen nem változtat. Van az élet, vannak a számok és van a ratio. A ratio a cégnek, hogy minnél jobb piaci helyzetbe hozza magát. A ratio Nekem, hogy minnél jobb piaci/anyagi/taktikai/stratégiai helyzetbe hozzam magam. Egy felől az előbb említett számok miatt, más felől mert a családban volt egy „Jajj mi lesz ha...?!“ minta. Ebből Nekem is jutott, Rám is ragadt valamennyi. Így Számomra az, hogy fejvadászzal kapcsolatba léptem –megint- nem csak a ratiot jelenti, hanem azt is, hogy konfort zónán kívül megyek, megtörve egy mintát amit felismertem.
Végtére is, valahol mindnyájan hadvezérek és Caesar-ok vagyunk legbelül, nem?
Most nem tudok többet írni.
**Nem tudtam el/át –olvasni az írást!**
Szerző: Mr.Escobar
Szólj hozzá!
Címkék: vélemény szív pszichológia akarat érzések minta psziché Caesar CEO megtörés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.