Naponta órákat töltök a fejemben a saját boldogságom után kutatva. Boldogtalan vagyok, pláne ma, amikor fáradt is vagyok. Isten tartsa meg jó szokását, a kollégák java része valahol máshol tevékenykedig, így legalább (most) egyedül vagyok. Már éjszaka sem érzem magam egydül. Oké, ez legtöbbször barátnővel/élettárssal jár. Azt is tudom, hogy sokkal inkább oda kéne figyelnem, hogy mi az amiért hálás vagyok az életemben. Igen, nagyon sok mindenért az vagyok, egészségem, lehetőségeim stb. És bár ezeket tudom, ma nem tudok erre koncentrálni, ennek örülni. Pedig délben még Tony Robbins is eszembe jutott – nagyon szeretem a csókát. Nem tlaálok már kiutat magamból, Korábban még egy, egy pint sör, cider tudott segíteni, hogy kicsit kiengedjek, de most már az sem. Azért meg nem fogok inni, hogy igyak. Annak töbször lett nagyon csúnya vége, láttam és hallottam sokat ilyet családon belül is. Nem köszönöm. Így is, máig szégyellem magam a legutóbbi, szegedi dolgok miatt... Tegnap, elalvás előtt egy órát forgolódtam a paplan alatt a gondolataimmal összezárva. Kínzóak voltak és nehezek, kétkedőek és cikázók.- Átfut az agyamon, hogy lenne munkahelyi feladatom, de most inkább tovább írok – Várom az őszt, nagyon többszörös váltást is hozhat Augusztus hónap, átnyúlhat Szeptemberbe is. Szükségem van, lenne Annára, mert most úgy érzem, hogy nagyon darabokban vagyok. Még mindig nem emlékszem az álmaimra, pedig néha szeretném – mondom ezt úgy, hogy nem tudom, hogy áldást vagy átkot kívánok.

Egyedül szeretnék most lenni. Magánéletben, munkahelyen – mindenhol.

**nem volt időm, lehetőségem átolvasni a bejegyzést!**

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.