22:38. Lényegében már 38 perce alszom és álmodom. Pihen a test, szárnyal a lélek - no meg épül az izomzat. Ha álmodom, akkor elég csomós a ProMix. Most értem haza a teremből, pár perce. Megnyugtat a tudat, hogy 06:30-ra megint ott leszek. Nehezen gördülnek ki belőlem az érzések. Mert ugye, elviekben ezekről (is) írnék. Csend van bennem. Nagy csend. Lekötnek Szókratész kalandjai, de már várom, hogy az intimitásról olvashassak, Osho tolmácsolásában. "Álmomban angyalt láttam, szárnyek nélkül, követtem Őt bármerre járt" (Tankcsapda - Lejárt Lemez). Megint. Harmadik napja tart. Furcsa, de így jó, így kell most lennie. Naponta kérem a GT (Galaktikus Tanács (lsd: Drunvalo - Élet virágának ősi titka, Amorah Quan Yin - Plejádi fényküldöttek)) , hogy segítsen utamon. Erőt öntöttek belém Eme szavai. Örültem Neki, hogy bejött a boltba, nagyon. Emlékeztetett arra, hogy nagy dolgokra vagyok hivatott (korábbi csatornázás Ilonánál).

"A legnehezebb kérdés, amit felteszek magamnak az az, hogy mi volt a legrosszabb ebben az egész történetben. Tudom, hogy minden eseménynek megvolt az oka, hatása és létjogosultsága, így a legfájdalmasabb eseményre sem tudok úgy visszagondolni, hogy 'na, ez volt a legszörnyűbb', mert az olyan lenne, mintha nem tudtam volna elfogadni."
(Janzsó Lukács)

Szeretnék Eméhez elmenni, blokkoldásra, kezelésre, bármire. Igazából a figyelmére és szeretetére vágyom, arra amit sugároz. Emlékeztett arra, hogy "Neked úgy is sok mindent kell begyűjtened és elvinned majd. Ez egy kiváló hely arra!". Igen Eme, igazad van. Teljesen. Abba most nem bocsátkoznék bele, hogy a Fény Hordozójának filozófiai boncolgatásába bele menjek. Kérem Lucifer-t más lapon említeni, mert ugye Ő is ezt tette, teszi. Kolléga? Lehet.

Annánál volt egy érdekes "véletlen" (-hahahahah-) elszólásom. A tudatos teremtés volt a téma amikor azt mondtam, hogy "nem szükséges bizonyítanom Magamnak (a tudatos teremtés létjogosultságát, valósságát) az elmúlt 5 életemben ezt csináltam!". Nem tudom, hogy melyikünk lepődött meg jobban. Évre gondoltam, nem életre. Mellékes. Csendes a tó és egyre csendesebb. Méllyül és gyarapszik. Csendesen. Anna felhívta a figyelmem egy érdekes dologra. Tapasztalatai szerint a versengő,pörgős, kifelé forduló emberek (milyen merész szóhasználat!) gyorsan túl vannak az érzelmeken. Fájdalom, tiszteletlenség, öröm. Nem hagynak maguknak időt, hogy benne legyenek. Egyik feladatomnak tekintem, hogy a következő szeánszig amennyire lehet próbáljak "érzésben maradni".

"A legnehezebb kérdés, amit felteszek magamnak az az, hogy mi volt a legrosszabb ebben az egész történetben. Tudom, hogy minden eseménynek megvolt az oka, hatása és létjogosultsága, így a legfájdalmasabb eseményre sem tudok úgy visszagondolni, hogy 'na, ez volt a legszörnyűbb', mert az olyan lenne, mintha nem tudtam volna elfogadni."
Janzsó Lukács

UI: Néha azt kívánom, hogy bárcsk Te is olvasnád és látnál a sorok mögött.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.