Gyorsan és változatosan peregnek a napjaim. Egyik percben még reggel van, a következőben meg holnap után este. Emlékek foltokban maradnak. Lehet mert egymásra torlódnak, talán mert megint beütött vmi memória krach. Egy pillanatra nem nézek ide és 11 napja, hogy nem írtam. Ez lehet épp jó is,de lustaság is.

Üresség van a lelkemben, nem csend. Sokszor ezt érzem. Annánál úgy simítottam a Klimt-es vázát mint szerető gyermek a sérült vörösbegyet. Bőröm alá bújtam. Szétroppanthattam volna (a vázát) mondván "hoppá", de mégsem. Befejezték az alkaromat, az olasszal jobban szeretnék haladni és Ceasarral beköszöntött a tudományos kutatás hajnala is (meg a World War Z). Ürességem mellé társul félelem is. Idén (összeségében másodszor) lesz az utolsó nyaram, amikor elmehetek szabadon erre-arra szórakozni. Amikor nincs meló,hajtás és egyéb (e világi) dolgok. Sanyi szerint. Ezzel azon mondat apropóján szembesített, hogy nem akarok szabit kivenni. Inkább bent hagyom azt a +x ezer forintot. Nem akarom megengedni magamnak a pihenést. Nagyügy, nem újdonság. A másik fele, hogy mostanra legalább be/fel -ismertem Önmagamnak is, hogy félelem hajt ennyire. Oké, dagadtan plusz kilókkal a testemen fosul érzem magam. Nem komfortos, nem jó - alap, hogy nem pisálok széllel szembe. A dolgoknak elébe menni vagy félni attól, hogy "Mi van ha....?" . Nagyon vékony határvonal választja el a kettőt egymástól. Még mindig nem szeretek hinni a korlátokban, hogy ezt vagy azt úgy kell. Igen várom, hogy valaki kikapcsoljon, hogy ne zakatoljon az agyam 0-24-ben,de.... bazd meg, az első és utolsó ilyen személy Decemberrel tett ki az életéből - ez a lemez már régi (hanyag dobómozdulat). Nincs más akivel így hajtottam volna párnára a fejem. Szeretnék, jól akarok dolgozni Annánál is, Rajta keresztül is közelebb kerülök ahhoz, hogy ezt kupac szart kiváló alapanyagot egybe lapátoljam.

Hétvégén a pilisi túra után Gabinak volt egy érdekes felvetése (Velem, "itt létemmel kapcsolatban") miközben a csalán teáját szürcsölgette. Amikor a magzattal, Áldott Állapotban van probléma akkor az a lélek nem oly'biztos, hogy inkarnálódni akar. Bratyó korábban jött (rásegítéssel) a csőbe, Én meg jönni se akartam. Fajin párosítás. Most próbálom ezen a fonálon is megkeresni a tanulni valókat, miközben fejben már odakint vagyok. Teljesen. Hála a magasságosnak. A pilisi kiruccanással megint kideürlt, hogy nem véletlen vagyok itt (B sem). Arra mindenképp jó volt, hogy (másodpercekre ugyan, de) elméllyedve kértem engedélyt. Hitem szerint kaptam is.

A lét maga a változás. Az élet maszknélküliség, intim, nyílt változás. Formálódás és tanulás. Ehhez képest mire nevelik a csürhéket?!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.