"Ha nyolcszor nem fogtam neki, hogy megírjam ezt az emailt akkor egyszersem" - kezdte Bátyám egy őszi levelét. Liszt Ferenc tér óta ezen kattogok. Jó, rendben még korábbantól. Nem tudom, hogy fogjak neki, mit írjak. Szerettem volna átmenni Sanyihoz és beszélni Vele, Neki (is) elmondani,de nem tudtam hogyan. Igen, volt bennem félelem, hogy megint nem ér majd rá, lesz valami más dolga. Nem, nem hívtam fel. Mit mondtam volna Neki?

"Hali, hétfőn est volt egy falási rohamom aminek köszönhetően kb. 4.000 forintot kajáltam el, testképzavarom van és 77kg-val vágósúlyban (formára) érzem magam. Ja, semmi különös ______ februárral volt egy _________,de ne aggódj nem __________, hanem _______________ volt. Baszottul megvisel _____________, hogy azon ment át a ________________ amin. És Neked milyen napod volt?"

Nem gondolom, hogy komolyabb alkoholmennyiség elfogyasztása nélkül kibírta volna az első sokkot. Most, Neki fejtsem ki hogy ____________________________?! Hogy egy __________ kezdett el ______________ amik elősegítik _________________________________________________________ adni? Hogy 100x _______ volna, _____________________________? 1000x _________ énekelve ________________________?! Hogy _______________? Hogy___________________? Hagyjuk már! Szofisztikáltan legutóbb csak annyit mondott: "Ismered a véleményem: _________________". Nem igazán érdekel, hogy ki mit gondol. _________________, nem már ___________________ változatával. Zavar________________. Amikor ________________ (is), hogy ______________________________ azt nem viccből tettem. Az, hogy ________________, hogy ___________ __________ vált. Úgy hiszem, hogy ami bennem van az egy olyan _____________________________ amit ma már nem/alig ismernek.

___________________ volna, hogy ___________________________________________. Büszkén és nyíltan, ______________________________________. Nem az érdekel, hogy mi milyen nehéz. Szarok bele - a végcél érdekel, ami az út végén van. Szerinted érdekelne a kondibérlet vagy az átigazolási piac (NBA) ha ___________________? Mindent megtettem volna, __________________________ - ne pedig azt, hogy halottakkal vagyok ősszezárva.

Felfoghatatlanul, ürességgel sokkolt ez az egész. Közöm sok nincs hozzá - se kutyám se macskám - racionális alapon, mégis sikerült ______________________________.

És Neked milyen napod volt?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.