Superhero
2013.09.25. 04:32
A világ legtermészetesebb módján adta elő, hogy a Stanfordon szerzett gazdasági PhD-t. A lánya is ott PhD-zik biokémiából. Úgy mondta mintha közölte volna: 8.42 a pontos idő. Cinkos mosollyal az orra alatt, mintha nem is Nálunk lenne. Egy kávéházban éreztem magam, csevegtünk, mint rég nem látott ismerősök. Egyszerű eleganciáján átsugárzott az intelligencia, mindnyájan tudtuk, hogy a táplálékláncban felettünk áll. A fejlődés egy magasbb fokát képviseli, mindezt úgy, hogy természetesnek éreztük, mint a biológiai szelekció része. Nem megalázva, motiválva. Az előrelépésre. Meghunyászkodás nélkül, vigyorral az arcán mondta egy-egy témáról, hogy „bár lövésem sincs ez mit jelent” – persze itt sosem a tananyagra gondolt. Mindnyájunkhoz volt egy,egy kedves szava, egy poén, egy történet. Őszintén lepődött meg a történeteinken, ki és mit tanult vagy épp miért váltott. Harsányan nevetett a vicceinken az elejétől fogva úgy néztem rá mint egy (jóval) idősebb, kedves csoporttársra, PhD hallgatóra. Szórakoztató, mégis intelligensen egyszerű. Közérthető. „Még mindig próbálunk kimászni a gödörből. 2007 óta. A bankok rábasztak. Nagyon rábasztak!” – állandóan le volt kötve a figyelmünk valamilyen módon. Volt benne valami sziporkázó. Ázsiai humor,gesztikuláció a stílusa, ahogy előadta magát. „A svájciaknak a McDonalds luxus. Valamiért ezt hiszik. Az USA-ban, pedig olcsó. Olcsón kapsz szart. Hmm...ezt nem kellett volna mondanom!”
Szerző: Mr.Escobar
Szólj hozzá!
Címkék: mcdonalds mosoly szeretet energia akarat svájc phd motivációs superhero stanford bankválság usi kent nakamoto research methods előrelépéps
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.