"Tegnap is csíkozták az eget és pusztítottak bennünket, ahogyan ma is teszik, de sem erről, sem arról – amit terveztem-, hogy ma már a közgazdasági „zsenik” és „guruk” beszélnek arról, hogy sem nyugdíj nem lesz élhető, sem az egész gazdaság semmilyen formában nem tartható és a GDP fogalma ugyanolyan manipulált, mint a szeretet

(...)

Tisztázzunk néhány fogalmat, csak a rend kedvéért! Békét akartok? Miért? Háború van? Érzitek, hogy háború van? Mert ha nincs béke akkor bizony, még ha annak is nevezik, de a tudatunk már felfogta, hogy közben irtanak bennünket, szeretteinket és vadidegen ismeretlen embereket, akik a rendszer áldozataiként mint „leírható veszteség” esnek áldozatul az élelmiszer-mérgezésnek, vörösiszapnak, árvizeknek, orvosi „mulasztásoknak”, szociális ínségnek, felpumpált, szított etnikai pestis-járványnak és bankár-dölyfnek. Deklaráljuk, hogy háború van és akkor mindjárt könnyebb lesz megérteni, mi is a különbség a hívő és a hitetlen között. A háborút a béke zárhatja le ami az ellenségeskedés fizikai, ölészeti síkját teszi helyre. Vagyis, csak az akar békét, aki felismerte, hogy háború van. A belső és a külső béke nagyban összefügg és mindkettőnek igen súlyos önámítással is egyenértékű aspektusa is van és lényegében egymástól a két „hadszínteret” teljesen függetleníteni is lehet, amennyiben az a bizonyos belső béke létrejön. Ez mit is jelent pontosan? Az önmagunkkal folyatott harc, a külvilág hatásainak értékelésén keresztüli bizonyos szintű lezárása, a félelmekkel való szembenézés és azok rendezése. Ez a béke azt jelenti, hogy „nem szabad és nem kell félni

(...)

Valójában gyávák az élethez és érdemtelenek a békére, de a harchoz meg éretlenek. Félelmeiket úgy sugározzák ki, hogy egyre több labilis személyt beszélnek rá a passzivitásra, mert ebben látják önigazolásukat is. Az egész kiferdített bibliai legendakör ezt sugallja, a „dobd vissza kenyérrel” és a „szeresd felebarátodat” című elmélkedésekben

(...)

Békét nem a legyőzöttek, hanem a győzők kötnek! Békét akartok, ábrándos szeretetrezgő hithű megvezetett báránykák? Akkor győzzetek! Ahhoz, viszont, hogy ez meglegyen, meg kell tanulnotok harcolni. Nekem az is rendben van, ha valaki szellemi síkon teszi hatástalanná az ellent, de legyen készen arra is, hogy közben amíg ő „szellemoperál”, addig valaki védi a fizikai valóját is

(...)

Egy nem deklarált háborút nem lehet sem megnyerni, sem elveszíteni, mert csak az létezik ami a tudat számára létezik. Ha valaki kiiktatja a gondolkodás több fázisát és vakfoltokkal szórja , fertőzi meg saját agyát, az nem beszámítható. 

(...)

Érezheti, hogy baj van, de butaságát gyávasággá aljasítja le szellemi és lelki renyhesége. Ha nem akarsz győzni, akkor nem fogsz, de ha túlzottan akarsz, akkor biztosan elvesztél. Nem akartok győzni, „csak” védekezni? Rendben van, de ne feledjétek azt, hogy ahhoz, hogy megvédjük kegyelemből a ránk támadókat, ahhoz őket le kell győzni azáltal, hogy önnön félelmeinket győzzük le a harc által."

Forrás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.