Lágyan
2013.12.14. 11:24
Az intellektus csillogó márványtornyába zártam magam. Csodával határos módon csorog a szikrázó napfény a sarkain. Villodzik valami a külvilágból. Egy ölelés, egy felrémlő ölelés - lágyan horgolt lassú kötés. Egy fürtnyi mosoly, jelbeszédbe bújtatott árnyjáték. Önmagunkról tudni? Mit? Lélek halálában a test lüktető nedve mit sem ér. Napfénnyel működő motor tökéletes csoda. Lélek nélkül csak roncsolodó koporsó. Isten becstelen, de tökéletes teremtése. Amikor a test már csak test. Semmi több. Por. S idő múltán hamú. Esendő porhalmaz.
2013/11/25
Szerző: Mr.Escobar
Szólj hozzá!
Címkék: napfény mosoly csoda ölelés torony koporsó hamu csillogás por kötés intellektus márvány árnyjáték esendő
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.