Valami egészen furcsa hányingerem volt. Nem a megszokott, klasszikus hányinger amit az elfogyaszott alkohol, romlott étel vagy határokat ledöntő futás után éreztem. Valami teljesen más. Olyan volt mintha a gyomrom lenne a tünet, de az ok energiatestből jönne. Valami felkavarodott bennem. Összegörnyedve, zihálva vettem a levegőt. A felgyülemlet nyálat ki kellett köpnöm, egész gusztustalan módon félig kilógott a számból, ez cseppet sem érdekelt, mert belülre figyeltem – és bekaphatja a külvilág. Átléptem újból egy aktuális határt, újból túllöktem magam egy szinten. Azt hiszem ez az amiről a LifeT!lt is szól. Nem arról, hogy hány km-ert futsz vagy mekkora súllyokat emelsz. Nem,nem. Hányszor léped át a határaidat. Ha megkérdeznének, akkor igen „Tilternek“ tartom magamat. Hiszek a határtalanságban. Hiszek a határtalanságomban.

Perceket ültem a kád szélén töprengve., hogy mi a faszt is csinálok. 90 percem van még a vizsgáig, ennem kell, tanácsos lenne elfogyasztani a 4-5. (!) kv-mat, meg ki is kéne teregetni. Amikor a közeli játszótéren elkezdtem húzodzkodni (újból) megragadt a fejemben a „this is time, when you need to redefine yourself“ mondat. Megteszem. Megint és újra. Hogy elkerüljem a továbbra is kínzó hányingert visszagondoltam, mi mindeben változtam, foltok amiken keresztül mentem. A gimire, amikor lefogytam 13 kg-ot, hogy a matek tanárom vigyorogva mondta, „hiába gondolkodsz rajta, úgy sem tudod megoldani“. Az egyetemre amikor marketing szigorlaton megesett ugyan ez pepitában „szándékosan kérdeztem ezt. Tudom, hogy eszes gyerek vagy,de ezt nem tudod kilogikázni“ – hát akkor a ....! Az első „nagy“ guggolásokat, 100 majd 110 kg –val, a sprintek, lökések, szakítás 60 kg-val, fekvenyomás 105 kg-ba. Lányok, nők, barátságok extrákkal. Eltekerni a különböző lányok, fitness csibék, NŐk fejét – kellően megbolondítani őket. Szókratész szavai Dan Milman tolmácsolásában, hogy minden bennem van, csak hallgatni kell a belső hangra.  65 percem van még a vizsgáig. Nem érzem magam jelentősen jobban, már leszáradtam, még bátyadt vagyok. Túl sokat és túl sokszor változtam, de tudod mit? Nem zavar, és kurvára leszarom. Miért? Mert „you need to earn your spot with effor, swet, tears“ – és, hogy Én mit akarok? Én ott fogok állni a kibaszott Halhatatlanok Csarnokában és kurvára leszarom mit kell megtennem érte. Példa akarok lenni sok magor gyereknek, és minden bátortalannak. Nincsenek határok. Nem hiszek bennük. Kész vagyok rá. Elkészültem.

ápdét: Világörökség - köszi Orsi

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.