Féll11 múlt. Ed Sheeran halkan szól a háttérben. Megnézem 12x is a fészbúkom fél órán belül. Nyugtázom, hogy 60 (!) oldalt olvastam ma is. 2 napja olvasom az Ötödik Hegyet és már a felénél járok. Keresek. Valamit. Egy ingert. Egy kapcsolót. Valamit ami billent. Trigger. Lassan telnek a másodpercek. Büszke vagyok arra, hogy sok oldalúan tudok a jelenben létezni. Olvasok, nyelvet tanulok, verset hallgatok és társadalmi/önkéntes munkában veszek részt. Az utóbbi teljes mértékben érdekből van. Jó rendben, csak olyan 80%-ban. Ki minek mester annak pandúrja – ugyebár. Bárki megkérdezne, hogy miért csinálom? egy levegővétellel mondanék olyat, hogy bármelyik CSR-os, Corp.Images vagy CorpComos bokán pisili magát a gyönyörtől. Már nem jó egyedül, pedig nem is a testi vágy, a matracom kiégése hajt. Kiégés. Hát... az már rég bibliából égetett koromként pihen a falakon. Jó így. Most. Csendben örülök, hogy erről írok. Kis öröm, egész apró. Mintha tudomásul venném. Eldöntöttem, hogy az életnek fel fogom adni a PhD labdáját, a jelöltek felsorakoztak: Edinborough, Basel, London, Luzern, Birmingham. Nyugodtsággal tölt el. Azt az érzést adom magamnak, hogy körültekintően készülök a következő (tan)évre. Persze, szeretnék Én is az Oxfordra, Stamforda, Yalere menni. A John Hopkins Bloombergen még van is olyan ami kifejezetten érdekelne. Mindezek ellenére nem fogok egy társadalmi, gazdasági és politikai robbanás középpontjába menni. Só és bors ehhez a Tűzgyűrű aktivitása, meg az Orosz/Kínai ráhatás. Csak megnyugtat az érzés. Holnap beszélek a programvezetőmmel (ha minden jól megy), hogy Ő mit gondol róla, mi a véleménye a kinézett dolgokról. Halmozott Isteni kacsintások közepette még az is lehet, hogy itt maradok +3-4 évre – bár most elvágyom. Csak jó így, csak jó ebben az állapotban. 1 órája akarok tusolni menni és 45 perce kávét feltenni, 90 perce pedig aludni menni. Böjt van. Talán az utolsó. Várom a Szentlélek kiáradását.