Aki ismer egy picit az tudja, hogy az átlagnál erősebb összefüggésben van Nálam az étkezésem/táplálékbevitelem - zene és a jó/rossz kedv. Szép kis háromszög. Amikor nem ettem eszek egy jó ideig, eljutok egy szintre amikor megzuhanok mint  a magyar gazdasgág 2006-ban. Képes vagyok a szikrázó napsütésben is magamba roskadni, de mellé zuhanni. Amit kifejezetten szeretek, hogy ilyenkor remekül tudok szembe nézni a (pszichés) dolgaimmal. Én ilyenkor jól tudom boncolgatni magam. Nem tagadom, hogy nagyon erősen zárt vagyok - oké, szimplán cask introvertált. Sokszor még Magamnak is nehezen nyílok meg (hajlamos vagyok a gondolatoktól is elkalandozni, ugrálni köztük), bölcsebb napjaimon ilyenkor szoktam magamhoz venni egy csipetnyi alkoholt. Nem az alkoholizmus, függőség miatt. Nem,nem. Azért, hogy tudjak bent vájkálni. Kevesen ismernek, még kevesebben értenek meg és még náluk is kevesebbeknek akarok (!) megnyílni. Akihez egyszer érzelmileg kötődőm, akinek mellé meg tudtam és akartam is nyílni az az ember nehezen kerül ki az életemből.

Valahol a metszetben vannak azok az emberek akiktől be tudok és akarok fogadni szeretet minőségében, intimitásában. Nagyon nehéz kiesni bárkinek is ebből a metszből. Hétfőn merengtem el azon, hogy van olyan személy a  múltamban akire (nagy eséllyel) a legtöbben még az ember jelzőt sem használnák, de Ő Nekem még mindig ott van. Egy olyan személy akivel el tudok még képzelni egy intim, meghitt beszélgetést, akár egymást ölelve. Az akaratom, éhségem a szeretetre, odafigyelésre tartja ott - a tudat, tapasztalat, hogy mi az amit Tőle be tudok fogadni. Pedig bizalmat nem érdemel! Egy fél cseppnyit sem! De ugye az érzések forgatják a világot! Hogy visszafelé működök? Áááááh.... fenéket! Mások működnek túl egyformán! Bármikor gond nélkül képes vagyok a saját "jómról" lemondani egy nagyobb, jobb dologért. "Önzetlenségi együttható". 

A tegnapi nap után még erősebben tudom az angyalok létezését. Ahogy azt is, hogy nem minden angyal "jó". Az, hogy sárgás,fehéres fényben rózsaillatban úszva jönnek és megmentenek minket számomra marketing maszlag. Nem gondolom, hogy ilyen rózsaszín csillámporos lenne az égi élet. Senki nem fog semmit megtenni helyettünk.  Az emberiségnek része a pusztítás. Atomkísérletek embereken - erre mit lehet mondani? Ja, igen. Ez a jéghegy csúcsa. Igen vannak angyalok. Igen, léteznek. Igen, Casciai Szent Rita is mindig meghallgat - és igen, rég óta csatároznak odafent is - elmondta már Hermész Triszmegisztosz is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.