Már órák óta gondolkodom ezen a bejegyzésen. Emésztem. Nem szerettem volna elsietni. Az egészet Schiffer Miklós írása indította el. Micsoda "véletlen"! Frei Tamás és Schiffer Mikós egy bejegyzésben, ráadásul évtizedes barátok - hála a katonaságnak. Mind a ketten jelentős hatással bírnak Rám az utóbbi hónapokban. Harmadszor olvasom el a bejegyzést és még mindig nem tudom megunni. Kálmán Imre egyik darabja jutott eszembe. Átvillant rajtam egy érzés/vágy (?), mintha jövőbeni pillanatban lettem volna:

Csendes boldogsággal támaszkodtam a panoráma ablakra, vártam az indulást a kolozsvári színházba. Tudtam, hogy Kálmán Imrét játszanak, hogy vastapstól fog zengeni az egész (!) színház a korábban említett darab alatt. A kolozsvári színház jelenleg annyira "román", hogy Tompa Gábornak hívják az igazgatót.

Amióta nem divat a katonaság azóta MO gyorsabban hanyatlik testben, szellemben, lélekben mint korábban. Sokkal több előnye mint sem hátránya van a kiképzésnek/sorkatonaságnak. Több szinten fejti ki hatását rövid és hosszú -távon egyaránt (állandó "farok összeméregetés" (köszi Anna!) - versengés, barátságokat, kötődések kialakulása, kiadós verések, verekedések stb.- hogy a pszichés oldal egyik feléből ragadjak ki pillanatokat). Katonaság mellett ritka a rossz közbiztonság. Úgy gondolom, hogy nagyon más lenne a helyzet a sötét Nógrádban, Borsodban (is), hogy ha falvanként/városonként/területenként "X" katona jelen lenne és/vagy járőrözne. Sok könyvet írtak ebben a témában, Nálam hozzáértőbb emberek. (Elvis) Presley is katonaként kezdte. Meg David Robinson, de azt hiszem még Shaq is. Bennem is van indíttatás, akarat egy katonatiszti iskola/akadémia elvégzésére.

„Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!”

Linder Béla

Fogok Én még a  L'occhioban (hasonló szintű helyen) vendégként megfordulni, azt hiszem nem is egyszer. Kavarognak a Nekem címzett mondatok a fejemben, hogy legyek türelemmel, hogy Cambridge-t is nyugodt szívvel vegyem célba (meg fog történni). Azt is tudom, hogy fogok/akarok nyelveket beszélni (német, francia, szerb, orosz (?)), valahogy vágtáznék a jelenemből ebbe (fent említett), és hasonló pillanatokba. Persze, a következő lépés előre, hogy rendeződik a nyaram: hogy akkor most Emirátusok, Japán vagy Anglia? Netán MO? Esetleg valami totálisan más? A változásom megkezdődött, már kézzel tudom fogni. Reggel felébredtem 9-kor (pedig hajnali fél2őkor még futni indultam, igen csak vidám/becsiccsentett állapotban!) megcsináltam a jövő heti prezentációnknak a gerincét és csak utána néztem rá az NBA-re, ahol 3 (!) darab mindent eldöntő meccset játszottak éjszaka. Tegnap délután is olaszoztam napozás közben, bár a szavakkal inkább állok hadilábon mint sem a nyelvtannal. 

5 év múlva már szeretnék ott tartani, hogy gond nélkül öltözködöm kedvem és stílusom szerint, hogy bárhol/bármikor be tudok ülni egy italra, hogy (adott esetben) kedvem szerint tudom meginvitálni a Velem tartó NŐt ezekre a helyekre. Történelmet akarok írni, nyomot fogok hagyni a gúnyhatárokon belül és kívül is. Még mindig érzem, hiszem és vallom, hogy történelmi/átmeneti időket élünk. Tudom mit akarok. Tudom hova tartok. A végrehajtása pedig napról napra jobb. Meg tudom csinálni. Meg akarom csinálni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.