Fél. Év.

2014.05.19. 13:43

Az úgy mondjuk elég komoly, hogy (reggel) háromnegyed 11-kor felcintettem egy sört. Azért ilyen későn mert a reggel 10 órát szélsőségesen korainak éreztem. Az elmúlt napokban arcon köpött a XXI. század, és az antipatikus, tragikus hős (Mike Moody,  House, Don Draper, Mr.Escobar etc.) szerepe még mindig közel áll hozzám. Borotválkozás közben rájöttem, hogy egy rendezett magánélet az ami hiányzik, ami magasabbra lökne. Egy asztalnyira Tőlem egy stílusosan felöltözött , nyári ruhás lány nyújtózkodik. Vékony karján, törékeny vállán lágyan esik át a szürke alapon fekete csíkos ruhájának finom, spagetti pántja. Nagyon sok téves, pótcselekvés (?) van most az életemben. Egy hónap és véget ér az első évem. Ebben az egy évben benne van a vizsgaidőszak is. Megriaszt. 

„There's a law man and

he's loosin his touch

Trapped a loose cannon says

he won't lose much”

Redlight King – City life

Igen, az utóbbi időben Én is úgy érzem, hogy sok csúszós dolog van a kezemben, események amiket nem feltétlen tudok írányítani, amik “hatáskörömön” kívül vannak. Sokat örlődök a “faszom cask adjanak egy jegyet és legyen már vége ennek a kurva kurzusnak” és a “legjobbat akarom!” között. Nincs okom rá, de úgy érzem, hogy bizonytalanságban élek. Tudom Én is, hogy megalapozatlan. Két hónap alatt a harmadik hónapomat megspórolom. A nápolyin és az alkalmi sörökön kívül próbálok minnél kevesebb szemetet enni, lehetőleg komplex ételeket. Bár rizst megint nem vettem… Senki nem kérte, kéri Tőlem, hogy így legyen. Egyszerűen nem érzem helyesnek, hogy cask “lógatom a lábamat” és suliba járok. Úgy érzem helyesnek, hogy legyen mellékállásom, nyári munkám, X bevételem. Ezek persze megint segítenének, hogy eltereljem a figyelmemet a nem létező magánéletemről. Sutival sikerült szombat este beszélgetem fészen. Tökre feldobott és nagyon jól esett. Csinosnak látom és még vonzóbbá tette az a pár alkalom amikor beszélgetni tudtunk. Tudod mi a gebasz? Ő is hol van? Na hol? Dél-Nyugat Németországban. Kb. 8 órányira kocsival Tőlem. Kurvajó. Nagyon bánatos és magányos tudok lenni. Tudom, hogy helyes férfi vagyok, még sincs meg ez a kisugárzásom. Tudom, hogy jó képességeim vannak, több van bennem mint ami most ki tud jönni.

Az utóbbi időben viszonylag sokat járt a fejemben a katonaság gondolata, esetlegesen a hírszerzés. Utána rájöttem, hogy MO-n? Katonaság? Hír….mi?! A másik “véglet” ami már többször előkerült, a földművelés, paraszti élet. Mind a kettő mögött az izoláció van, világtól való elzárkózás. Sokszor eszembe jut amit Anna mondott, hogy úgy kell Neki is kibogoznia a dolgokat. Kellett. Annyira bezárkóztam, hogy nem beszélek magamról, nem is akarok. Csak ritkán. Sokszor ódzkodom a másokkal való “érintkezéstől", pedig szükségem van arra, hogy másokkal legyek. Hogy legyenek Velem. Kurvára szükségem van egy edzőteremre, megfelelő étrendre is. Egyből minden rendben lenne. Ugye? (Lét)Bizonytalanság. Megint. Csak még egy nap amikor élek vagy meghalok, hajtok amíg a füst az eget eléri, tekerem a kormányt és gyorsítok. Továbbra is történelmet akarok, fogok és szeretnék írni. Aki meg dudás akar lenni, pokolra kell annak menni!

A bejegyzés trackback címe:

https://szerzetes.blog.hu/api/trackback/id/tr686180841

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása