Az egész valahogy egy bő három hete kezdődött. Global corporate communicaton vizsgára ismételtünk a kínai lány barátommal amikor egy kérdéssel ukázba adta, hogy utolsó vizsgám után méltóztassak átgaloppozni hozzá egy vacsorára. Iszonyat vicces volt, ahogy egy costa ricai egy libanoni és egy Én, 100% „ungarise“ gombócot csináltunk a kínai lány lakásán. Egy a golyókat formázta a tésztából, a másik nyújtott őket oválisra, Én meg töltöttem. (Külön öröm volt számomra, hogy 2 óra napozás után sikerült szépen lebarnulnom! Amit „véletlen“ kiemeltem fehér inggel és világos vajszínű nadrággal. „Véletlenüll“.) Elfogyott egy üveg fehérbor, egy üveg vörösbor, egy üveg prosecco. Nagyon sokat nevettünk és remekül éreztük magunkat. Amikor Aliéah a 2 tevés viccét mesélte könnyesre nevettem magamat, miközben a fejemet az aszalba temettem. Pezsegve beszélgettünk a jövönkről, a gombóc megfelelő töltési és hajtogatási módszeréről, a párkapcsolatokról. A costa ricai lányt még csinosnak is látom, még van párja. Andrea. Úgy is halálra van ítélve a kapcsolatuk a lány megy haza, nem akar Európában maradni. Örültem, hogy ott vagyok, hogy merek enni (fehér lisztből készült gombócot ?! – wtf ) megtalálva a mértéket.

Egy már-már romantikus pillanatban Viával egy vaníliás pipa mellett beszélgettünk arról, hogy egy Vespának milyen színűnek kell lennie. Felvillanyozta az elképzelésem: egy Vespa legyen piros, mély meggy piros – kezdtem bele. Gondolj bele, azt fel tudom venni egy szürke öltönnyel, fehér inggel, piros nyakkendővel és piros díszzsebkendővel. – érveltem. Elégedett mosollyal bólintott, hogy tetszik Neki. Pláne, hogy hófér bőr ülésben is egyet értettünk. Bár egyenlőre (?) csak a pipát osztottuk meg, de nem éreztem semmi távolságtartást a részéről, nem húzodott el, hogy ha megsímitottam.

A következő napokban szerintem bejárom a környéket, abban bízom, hogy felhős 20 fok lesz. Egyrészt jobb fényképeket tudok csinálni a telefonnal, másrészt akkor tudok elegánsabb hangvételben öltözködni. L’Occhio di stile – jövök!