Már napok óta lappang bennem egy érzés. Nem az, hogy a brazilok 1-7-re mentek a stadionba vagy, hogy náthás lennék. Az utóbbi napokat már Judapesten töltöttem. Valahogy elkeserít az amit az embereken látok. Nem célom belemenni az ok-okozati összefüggésbe, sem megváltó receptet ajánlani. Elkeserít amit átéltem eddig. Tegnap találkoztam Andréval. Ahogy beültem a kocsiba már az első lámpánál kifakadt magából (szokásával ellentétben).

„Haza ne gyere! Ezeknek bazd meg semmi sem jó! A körletben felújították a játszóteret, térfigyelő kamerákat tettünk ki, sebesség korlátozó táblákat, tükröket a problémás kanyaroknál, számos fejlesztést történt és zajlik most is, élére zselézve állnak a fúszálak fotózásra készen, bazd meg és ezeknek is kevés! Sehogy és semmi sem jó Nekik. Tegnap reggel kinyitom a postaládámat és bazd meg kapok egy levelet XY bácsitól, hogy a parkolóőrök az úttesten mennek át és nem a zebrán. Ezzel milyen rossz példát mutatnak a gyerekeknek! Hát... órákon keresztül fogalmaztam a válaszlevelet. Dunába való ágyútöltelék mind! Ha megcsináltatod nem jó,  jön a „de miért nem amúgy csinálták?!“, szar lett vagy az idejevótmá‘ válasz. Rémes!“

Estére az edzés picit lenyugtatta, de egész délután türelmetlen, ingerlékeny volt. Eleinte azt hitem, hogy Tőle vettem át ezt a hangulatot, de aztán rájöttem, hogy nem így van. JJ is ki volt, 2 éjszakai műszakkal többet melózott, cserébe kapot kevesebb fizut. Ezektől mentesen is rámült egy lefelé húzó érzés ma (vagy csak összeszedtem vmit szellem szinten amit nem kellett volna). Tudom, hogy erre a legutóbbi 2 találkozóm/randim is rátett, a második kör előtt olyanok lettek a „drágák“ mint a magyar forint. Gyorsan zuhantak a semmibe. Egy különlegesen csinos szőke, zöld szemű, gyerekorovos, hosszú lábakkal (is) kifejezetten hiányzik. Szerintem holnap átmegyek Flórához és megérdeklődöm, hogy olyasmi csajokat mint Ő (mérnök és/vagy orvos, konzervatív nevelésű, hangaszeren játszó stb.) merre lehet találni.

Gabotól hazafelé a villamoson jöttem rá, hogy itt már idegen vagyok, amott meg sosem leszek otthon. Ma nagyon elgurult a gyógyszer, valahogy be vagyok punnyadva. Én nem ezt a Magyarországot hagytam itt! Nem tudom elhinni és nem is akarom elhinni, hogy ennyire egysíkúak és ostobák lettek az emberek! Arikan mesélte, hogy egyetemi docens/tanár azt sem tudta, hogy mi az a TAJ szám. A korábban emlegetett szőkeség mesélte, hogy 3 szót (!) nem képesek megjegyezni az asszisztensek! 3-at! Nem terminus technikusról (szaknyelv) van szó, hanem normális „magyar“ beszédről. Nem tudom elhinni! Ennyire képesek belenyugodni a fosba, kényelembe, nyomorba?! Igen, tudom, hogy milyen lent és fent, voltam a (karrier) létra mindkét felén. Voltam döntéshozói pozícióban itthon és voltam bolti eladó is. Éltem Én is havi 50-ből. Elmúlt, kiverekedtem magam belőle, lépkedek a Bentley-m, Aston Martinom felé. TÁMOP, Coursera, Online oktatás, könyvtárak. Túl sok (ingyen) lehetőség van ahhoz, hogy valaki, valamilyen módon előre lépjen. A web 2.0/web 3.0 világában nagyon kevés olyan tudás van ami 100%-ig elzárt, nem hozzáférhető. Más kérdés, hogy az nem is az Átlag Áronnak van címezve. Ez, ami most van Nekem nem MAGYARSÁG. Nekem MAGYARnak lenni egy megtiszteltetés, egy minőség, egy erkölcs egy kötelesség. Minden helyzetben a legjobbat fogom kiadni magamból, legyen szó akár iskoláról, magánéletről vagy éppen megjelenésről. Ugyan úgy szeretnék szerelemben szeretni egy naplementében mint guggolni. Erikával beszélgettem délután, aki szintén az érettebb korosztály tagja. Elmondása szerint 5 éve találkozott (minőségében) olyan férfival aki tudott kopogni, magázni, megfelelően beszélni (stb.). Akárhonnan számolom az 2009. Nagyon UFO-nak érzem magam most, pedig egy fekete zakó, szürke-fehér kalap nem tesz azzá. Nem tagadom, valahol megértem a társadalom felső „X“%-át, hogy összezárnak, egymás között osztanak és kritikusan óvatosak a lefelé való nyitással/beengedéssel. Aki homokba dugja a fejét, csak az nem látja, hogy a) a társadalom még jobban szétszakad b) egy baszomnagy háború felé tendál a világ – amit nem biztos, hogy megúszunk atom/neutron mentesen c) seggbe is kúrják.

Furcsán álltak össze a csillagok, hogy most érzem ezt. Deva Primal zenéje lecsitít, de nem nyugtat, a Jai Radha Madhava kifejezetten tetszik. A konklúzió nem változott, ugyan az mint egy órája. Elmegyek a faszba guggolni.