Fránya olasz

2014.08.04. 15:40

_regt_lgy_1407159580.jpg_750x307

Szádra kent lágy májva pajkosan követi ajakad –ahogy kell-. Kezedre tekerve barna lombodat terelsz, tanítasz, okítasz. Türelemmel, ahogy a platánok nyújtóznak az égig. Mosolyogsz és kérdezel, mosolyogsz és válaszolok. Mosolygunk és a szemeidben úszom.

Reggel Rólad álmodtam.

Szeretem a könnyed mosolyod, egyszerűen nőies ruháidat, finom klipszeidet léted légies összhangját.

Sokszor azt érzem, hogy Te vagy az örömöm az olaszban. Nagyon szeretnélek már megcsókolni hajadba dúrni, erősen megfogni és forrón megcsókolni – érezni, ahogy robbanásszerűen feloldódunk egymásban. Csak ott lenni, újból ebben a feloldott, áramló állapotban. Lángolva, ruhába zárva, de égbe tárva.

A bejegyzés trackback címe:

https://szerzetes.blog.hu/api/trackback/id/tr596573079

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása