Hosszú combok éjszakája
2014.10.30. 00:08
Veled álmodtam. Megkérdezték Tőled, hogy hol fogsz aludni? Vállamra hajtottad fejed és gyermeki, játszó pironkodással néztél alulról rám. Meg sem kérdezted, és már feleltem: „Persze, hogy aludhatsz Nálam“. Tudatam a kérdésed, tudtad a válaszom, örültél és tapsoltál, sugároztál és mosolyogtál. Sugároztam és mosolyogtam. Lágyan belém karoltál és tovább sétáltunk. Többre nem emlékszem, csak arra, hogy szerelmeskedtünk. Egész lágyan, mint a selyem simogatása. Egy érzésre emlékszem, egy beteljsült vágyra, nem a mozdulatokra. Rajta kapva egy álomban az álmomban, gondolattal a gondolatban.
Furcsa volt nagyon. Régen nem álmodtam, most egyre többet. Te voltál az első aki elhagyott, rozoga városomba jött, egy szokatlan látogató, egy szokatlan városban. Férfibb a férfinál, bokáig sülyedve a végtelen mély óceánban, csak csendben szemlélve az előttem elmerülő végtelen utat. Így álltam ott. Csendben. Zsebre tett kézzel, magamban dúdolva – miközben a szél megcsapta a félhosszú hajam. Rajta kaptak. Álom a férfiban.
Szerző: Mr.Escobar
Szólj hozzá!
Címkék: fájdalom álom vágy csajok szeretet lányok könny hosszú combok áramlás éjszakája Nők
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.