Alig egy tucatnyian ültünk a vendgléőben, St. Gallen belvárosában, Tél Apó előestéjén. Valami elbaszott „randipéntek“ akció lehetett a helyen, olyan ocsmány volt a zene. Csöpögős, olasz-spanyol, amolyan másodvonalas latin zene – nyakon öntve gyertyafényes, félhomályos asztalokkal. Naná, hogy a pincér egy ilyen sarokba ültett minket. Silvia és Aga között jutott szék. Ez a felállás egy édes3asnak tetszetős lenne, de nem állt (feküdt?) fenn a veszélye, hogy valami eszemetlen módon perverz történik az asztalon -  amiért mind3unkat kitiltanak Svájcból. Manu rendeltegy pohár whiskyt Ballentines-t, a felhozatal/pénztárca metszetet szem előtt tartva Én egy Guinness-t rendeltem. A dublini gyáron kívül mondjuk mindenhol szar a Guinnes – mármint a gyárihoz viszonyítva.

-       Te is Guinness-t iszol? – kérdezte Silvia.

-       Igen. Aga is.

-       Jujj dejó! Akkor már 3-an sörözünk! – mondta. Zseniális meglátás Mr. Watson dörmögtem magamban.

-       Manu whiskyt iszik. – fojtatta.

-       Mosogatólé, nem whisky.

-       Em..emm.... Mosogatólé?

-       Igen.

-       Mert?

-       Ballentines nem whisky. Mosogatólé.

-       Rendben Monty. Akkor Neked mi a whisky? Te mit szoktál inni? Tudom, hogy szereted a whiskyt.

-       Laphroag, 12 y.o. Glenfidich , Oban, Glenlivet. Feleltem miközben Yuliát figyeltem.

-       Nem is ismerem őket. – mondta Silvia. Biccentettem.

Kis idővel ezután, elkezdtünk beszélni a drogozásról, marihuana („Mariah“), kokain. Aga volt az egyetlen akinek része volt ilyesfajta, nehezebb dolgokban. Nem, Aga nem prosti. Bankár. Pontosabban bankár lesz belőle rövid időn belül – no meg egy számító kurva. Neki is elmondtam, egy árnyalattal szofisztikáltabb formában, de mint sem rejtve a véleményeből.

-       Mocskos a fantáziád és számító vagy.

-       Most miért?! – emelte meg a hangját és szemöldökét egyszerre.

-       Mert egy idősebb pasit vadászol teljes tudatossággal. Felteszem a pénze miatt.

-       A tapasztalata miatt. Az érettsége miatt. Mondjuk ha pénze van az se hátrány, de Nekem a belső számít. – itt majdnem bokán hánytam magam, de nem szóltam többet. Kurva és kész. (– a félreértések elkerülése végett ez még az étterem előtti órákban történt)

Szó szót követett, mindenki hozzátett valamit saját forrásból, saját tapasztalatból. Én egy (helyi) csoporttársamra hivatkozva adtam hozzá, hogy ha megfelelő helyen és időben van az ember akkor igen érdekes dolgokat láthat a mellékhelységekben, folyosókon.

-       Persze! A –klub neve- tulaja is dealer volt. Az üzemeltetés mellett! – adta hozzá Manu.

-       Kiegészítő üzlet! – nevetett közbe Silvia.

-       Jaja. Mondjuk a suliban (értsd: egyetem) is hernyóznak – szólt közbe Mitch.

-       Nem mondod?! – képedt Silvia.

-       De, több csoporttársam alkalmanként csíkozik. – válaszolt Mich miközben a cigis dobozzal játszott. – Tudod. Bulikban vagy különleges alkalmakkor. Amikor van valami.

-       Nem lep meg. 5-en legalább hernyóznak a csoportban – húzta meg a vállát Aga.

-       Hol ?! – esett le Fede álla, aki frissen csatlakozott a beszélgetéshez.

-       Egyetemen. A csoportban. – mondta Aga.

-       Jó, de mennyiből 5-en? Nem mindegy, hogy 200 ból vagy...

-       20-an lehetünk. Nagyjából, de nem vagyok biztos benne, max 30-an. Eddig csak megosztott óráink voltak. Más képzésekkel. – hűtötte le Aga Fedét. Engem különösebben nem lepett meg amit mondott, tudtam korábban is, mellé még logikus is. Ahol a jómód jelen van, ott az Ördög is könnyen megjelenik.

-       De nem értem. – fojtatta Fede – miért drogoznak? Suliban is? Vagy mi ?

-       Ja vagy vizsgaidőszakban. Én a fű után könnyebben tanulok. Hatékonyabban. A keményebb meg...? – révedt egy költői kérdéssel maga elé Aga. Az a nyomás. Stressz.

-       A Wall Street Farkasát láttátok nem? Csapott közbe Manu. Na az valami ami, visszaadja a valóságot. Sok itteni bankár ismerősöm van.

-       Már a drog sem oké, de a kurvák is? – húzta fel a szemöldökét Fede.

Jelzés értékkel ennél a kérdésnél egyszerre simogattam meg a lengyel (Aga) és a román (Silvia) csaj vállát, karját. Hogy érezzék a törődést.

-       Hogy lehetsz ilyen?! Mindjárt arcon csaplak! - a Fakadt ki Silvia, majd fenyegető jelleggel felemelte a kezét, némi hatásszünet után ökölbe is szorította. Úgy megijedtem, hogy húha. Már majdnem ráemeltem (Silviára) a tekintetem – inkább kortyoltam kettőt.

-       Ennyire harcos csaj vagy? – vetettem oda kérdően.

-       Nem. De akkor is. Hogy lehetsz ilyen? – tömény válaszként megvontam a vállamat. Szinte ezzel egy időben az asztalhoz lépett Yulia és elvitte Fedét, Silviát cigizni, Én meg egy teljesen más témáról kezdtem el érdeklődni Agánál.